BARTOS Sándor

1993-óta foglalkozom szikla- és hegymászással. Az utóbbi években szabadidőmet nemcsak ezek gyakorlásával, hanem a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium tagjaként fentiek oktatásával is töltöm. Kedvenceim a hófehér tengerparti sziklafalak kifacsaró sportútjai, melyek kimossák az ember agyából a hétköznapi rutin egysíkúságát és feltöltik minden porcikáját energiával. Másik kedvtelésem a hegyóriások fotózása, a természet szépségeinek megörökítése. Egy barátomtól hallottam a következőt: „A hegymászás egy olyan dolog, amit nem a csúcson kell abbahagyni!” Ez iránymutatóul is szolgálhat, hogyan viszonyuljunk a hegyekhez.

TÁBOROSI Gábor

Miután megszülettem, Herakles félresikerült reinkarnációjaként (a jelek szerint korántsem optimális helyen és időzítéssel), egy ideig kisgyerek voltam, mint a legtöbben. Később, ennek ellenére néhány dolog érdekelni kezdett. Ezek nagyobbik hányada gyorsan feledésbe merült. Iskolába is jártam, aminek következménye, hogy a matematika, geológia, vagy szociológia 1-2 alapelemét máig nem bírtam elfelejteni. Szerencsére gyakran adódott lehetőségem kedvenc hegyeim és szikláim közé, időnként a föld, vagy a víz alá elbújni, néha a levegőből bámulni a világot. Egy idő múlva rászoktam, hogy másokat is belerángassak az adrenalinnal történő önpusztítás általam ismert módozataiba. Szikrázó elmeéllel fölismerve saját korlátaimat, mások szekírozásába kezdtem, hegymászó oktatóként jobb sorsra érdemes ifjak generációit hülyítve bele kedvenc időtöltésembe. Manapság hivatásos sportmászó edzőként ártatlan gyermekekből igyekszem világklasszis versenyzőket nevelni. Ha néha rámtör a kalandvágy (általában minden hétvégén), akkor még mostanában is keresek valami függőleges kitüremkedést a Föld felszínéből, ahová föl bírok csimpaszkodni. Többnyire azért másokkal is megosztva a hihetetlen élményeket, melyeket ez a létforma nyújtani tud.